Napjaim pár mondatban.... ha érdekel :)

na, meggyőztem magam, beírok pár sort, csak hogy tudjam, még élek :)) de komolyra fordítva, el is felejtettem szinte, hogy magam alá zuhant időszakomban ide írkáltam ki a bajomat... szerencsére annak már jó ideje vége, sőt, teljessen jól alakulgat az életem, szóval mondhatni boldog vagyok.

Azt hiszem, újra elkezdek majd írkálni, ne csak az a sok depressziós bejegyzésem legyen fent... de most munkahelyen vagyok, még nem teljessen szedtem össze magam a hajnali ébresztésből, szóval az értelmesebb bejegyzésekre várni kell

Addig is kellemetes napot nektek is 

Elmentem az éccakába, a kérdés csak az, hogy miért..... egy dolog megint bizonyítást nyert: ott soha semmi nem oldódik meg.... viszont drága.....

Tele a hócipőm lemondott találkozásokkal, de tényleg.... és még azt mondják, én vagyok hajtós, vagy én akarok túl hamar vagy túl gyorsan valamit.... meg hogy türelmetlen vagyok.... oksa, rendben..... mostantól nem így lesz...... szarok rá, hogy ki mit akar, és majd ha nekem úri kedvem úgy diktálja, akkor "esetleg" megoldható..... miért érzem azt, hogy hülyének néznek???? lehet, hogy tényleg az vagyok????????????????

Holnap talim lesz délután, mikor hazaérek.... nagyon várom, és nagyon kíváncsi vok, hogy hogyan sikerül... lehet, hogy rádöbbenek, "ez kell nekem!", de lehet, hogy egy új barátság kezdete... roszabb nem lehet, mert az elején szerintem túlvagyunk..... mindenesetre én mintha kissé túl sokat várnék az első randitól, de nem érdekel.... olyan vok most, mint egy tini, izgatottan várom a találkozást :)

Kimentem, elszívtam egy qrva bagót (le kellene erről is szoknom), és eszembe jutott, hogy egy dolgot talán még soha nem írtam le.... Tudom hogy van pár ember, aki igazán szeret engem... és tudom, hogy már jó ideje képtelen vagyok kimutatni azt, hogy én is szeretem Őket... lehet, egyszer majd olvassa közülük valaki ezt, ezért mondom/írom le újra: Szeretem Őket, csak néha ilyen hülye vagyok....

Nem áll szándékomban nagyon sajnálni magam, vagy depizni... érdekes, pár évvel ezelött én még el se hittem, hogy az ember lehet depressziós... azt hittem, simán hülye, ha nem tud boldog lenni.... már másképp látom, de dolgozok az ügyön, hogy én ne boruljak megint fel....

A lényeg, hogy miért is csináltam ezt a bejegyzést: Tudom, hogy van, aki szeret, tudom, hogy segítenek, csak néha olyan hülye vagyok, hogy nem tudom kellőképpen viszonozni.... és ezért ne haragudjatok rám...

na de mostmár télleg alvás....

Hülyeséget írtam címnek, elismerem.... de a kérdés állandóan felmerül, gondolom nem csak bennem.... vajon melyik is az, ami fontosabb, vagy hogy pontosabb legyek, melyikért teszünk meg többet?!

Sok válasz van, és szerintem senki nem tudja megmondani az igazat.... mert a kérdésre a válasz mindig az adott pillanatban igaz de akár már másnap is lehet tévedés.... nem csak a sexben, a szerelemben is tévedhet bárki.... csak vegyük példának a viszonzatlan szerelmet.... nekem senki ne akarja bemagyarázni, hogy az milyen jó, mennyi csodás mű született ebből az érzésből.... csak gondoljon minenki arra, hogy mennyi csodás mű születhetett volna, ha be is teljesül, tehát viszonzásra talál... a sex meg ugye.... aki gyakorolja, tudja, lehet az is nagyon nem jó, ne is részletezzük.....

Elmerengtem, hogy vajon mikor és hol is rontottam el a kapcsolataimat... nem írom le az eredményt, mert már így is azt mondja az az egy-két ember, aki olvas, hogy baromi depressziós, amit írok, de azért egy dolgot mondhatok: rohadt sok mindent úgy csesztem el, hogy azt hittem, nagyon jól csinálom... és csak hosszú, baromi hosszú idő elteltével döbbenek rá, hogy mit is csináltam nagyon rosszul...

Most pont ott tartok, hogy mivel félek, hogy egy igazi és nagy kapcsolathoz kevés vagyok, marad az alkalmi sex, mert ugye az is kell... és talán, egyszer, valamikor alkalmas vagy képes leszek újra szeretni, és tanulva a múltból, kevesebbet hibázni.... egy a bibi: ilyen hülye gondolkodással, amit most a magaménak tudhatok, már az alkalmi dugásig se jutok el, nemhogy a sexig vagy ne is mondjak mást.....

Irigyen figyelem, ahogy mások boldogan élnek együtt, és mivel képtelen vagyok arra, hogy ne vegyem észre, látom, hol vannak nagy buktatók a kapcsolatokban... a gond az, mindezeket azért veszem észre, mert én már elkövettem ezeket a hibákat! és veszettül fáj, hogy amikor én basztam el a dolgaimat, nem láttam, mit csinálok.... miért csak utólag jön rá mindenki, hogy hol is rontotta el???

Na, a mai panaszáradat kis részét leírtam..... furcsa, de annyira hiányzik, hogy valakivel ilyesmiket meg tudjak beszélni, de rájöttem, vagy egy analitikus az, aki engem végighallgatna (ő talán nem roppanna bele), vagy nem mondom el senkinek, mert felesleges megterhelni másokat ilyesmivel.... igaz, eszembe se jut most senki, akinek panaszkodhatnék.... és ez nem sértés a pár barátom felé, hanem csak egyszerűen képtelen lennék terhelni őket a hülyeségeimmel..... na megyek, és alszok.... végülis, holnap is lesz nap, és ugye, még megtörténhet, hogy összefutok azzal, akit nekem teremtettek..... (már ha létezik)....

nem tudom, ki hogy van a cseteléssel.... én élveztem és élvezem, hogy (szinte) ingyen tudok olyan sok emberrel kapcsolatban lenni, amennyivel amúgy nem tudnék.... jó, néha nem egyszerű, vannak ésszerű határok, de akkor is.... az én kapcsolatom is - többek között - a cset miatt bukott el, ami azért is érthetetlen kicsit, mert mig nekem pl 2-3 naponta van hívásom baráttól (vagy ritkábban), addig a cseten napi a megdumálás... ezzel ellentétben az exem naponta fogadta a hívásokat... hozzáteszem, tudom, hogy nem szeretőktől, csak sajna ő nem hitte el, hogy a cset is ilyesmi számomra, csak olcsóbb...... és megmondom a frankót is: a mobil kibaszottul fel tud idegelni, ha megszólal pl vasárnap hajnali 9-kor, mert az nekem hajnal.... a cseten majd elér, ha bejelentkezek.... a mobil lehet, hogy kikapcsolható, csak van egy óriási különbség: azon kereshet pl a család fontos dolog miatt, ezért soha nem kapcsolom ki... ez a baj: senki nem gondol arra, hogy vajon a másikat zavarja-e egy éjszakai telefonnal, és manapság képessek olyanért telefonálni, hogy azt megkérdezzék: alszol???? az ilyen hülye kérdésekre ott van a cset, ráadásul ha hülye vagyok, on-line horkolok a cam elött :))

na de ezt miért irtam le.... a megcsalás mint olyan, nem a cseten történik (pedig párom ezt váltig állította), az maximum katalizálni tudja azt, hogy adott idő alatt hány embert ismerhetsz meg... a "minőség" állandó marad, tehát óvatossan kell élni vele... egy dolog biztos.... sokak életét (enyémet is) megzilálta, de mivel már kitörölhetetlen a mai világba, és főleg azoknál, akik most olvasnak, azt kell megtanulni, mire jó, és mire nagyon nem az.... én is tanulom, nagyon..... és talán egyszer még sikerül is... addig meg marad a hagyományos módszer: a személyes kontakt elöbb, és utánna a kapcsolattartás eszközeinek a felderítése.... hmmm.... hajnali gondolatok ezek, majd még átolvasom, nem szeretném, ha bárki is félreértene :)))

Hirtelen ötlettől vezérelve lejöttem Vásárosnaménybe :)) egy barát szólt, hogy ha már úgyis otthon szerencsétlenkedek törött lábbal, mi lenne, ha inkább itt heverném ki a streszt, amit a sikerült begyűjtenem.... ez volt pénteken, szombaton még kocsmanyitást tartottam a törzshelyemen - hogy a kollegínának ne kelljen hajnali 6-ra mennie, nyugodtan bulizhasson éjjel -, és délutén már jöttem is lefele a vonyíttal :)))

Nagyok kedves párról van szó, azon merengtem, hogy remélem, egyszer nekem is összejön így a kapcsom valakivel.... végülis esély mindenkinek van.....

Mondtam, hogy megbeszéltem valakivel,"de jó is lesz, tali meg ilyesmi..." na az illetőről azóta se hallottam, se cseten, se messengeren, de még csak mobilon se keres, hogy "hö, baszki, nincs kedvem találkozni veled...." leszarom, én ugyan nem hívom fel, még a végén megint megkapom, hogy nagyon akaszkodok a másikra..... ha nem akar, akkor nem lát..... a baj az, hogy annyira nem méltat, hogy "hazudjon valami szépet"...... na megyek fürcsi, és alvás..... nem mintha álmos lennék, de ugye vendégségben az ember igazodik a házigazdáihoz, és ők már lefeküdtek vagy fél órája :)

napok óta nem írtam ide semmit..... nem is baj, mert olyat írtam volna, hogy belehal az illető.... na, oksa, írjuk le a nicket, amit használ: szele_zoli

nem érdekel, hogy szabad-e kiírni, max törlik a bloggomat, szarok rá.... nem tudom, írtam-e, és most nem is nézem meg, de a lényeg, hogy apum szilveszter napján halt meg... elment úgy, hogy még most se hiszem el... még nem tudtam elköszönni tőle, és még mindig  várom... és egyszerűen hiányzik.... voltak vitáink, nem tagadom, de ő volt az. aki ha borult az életem, azonnal mellém állt, és segített.... és már nincs itt, nem tud segíteni... a kis lüke unokahugom (imádom) nem tudja, hanem ÉRZI, hogy mit vesztett... nem csak a nagyapját, hanem egy barátot, akinek elmondhatta volna, ha baja van....

eltértem a témától.... nem baj.... apum annyira hiányzik, hogy már bevallani se merem.... senki nem olvas, láttam a statisztikát, ezt is magamnak írom... bár lehet, ezt leveszem vagy letörlöm.... soha nem fogom megérteni, hogy valakinek miért jó az, ha ma másiknak szar...... be akarok most nagyon rugni, és meg is teszem....... és majd egyszer, ha még egyben vagyok, elmondom, mit is akarok az élettől

most csak gyorsan kiírom magamból, nincs kedvem rendbeszedni a gondolataimat... miért is szól be az ex, hogy jól nézek ki, majd utánna közli szemrehányóan, hogy bezzeg, míg vele voltam, nem néztem ki ilyen jól.... miért kell az ember idegein mint egy vékony kötélen egyensúlyozni meg ugrálgatni? hogy is van? "egyetlen egy szál idegem maradt, és te azon táncolsz" kicsit kezdem magam összekaparni, erre megint kapok....

amúgy a jól nézek ki egy kedves barátomnak köszönhető, mert levágta a hajamat, ezzel is egész emberi formát varázsolva a fejemnek - és ez nem lehetett egyszerű feladat számára :)) innen is köszi neked (ha majd megengedi, a nevét is ideírom) ja igen, és a párját is csókoltatom, nem maradhat ki ő se :))) véletlen elárultam nekik, hogy írok blogot, pedig télleg nem akartam, de úgy jött ki a lépés, hogy elmondtam.... kaptam is aztán, hogy ideje lenne abbahagyni a múlton merengést, mert ez nem normális.... lehet, igazuk van, de mit tegyek, ha még mindig kísért?

Amúgy nem is ez a fontos..... az a baj, hogy ismét meghalt valaki fiatalon.... Kaszás Attila... borzasztó, hogy egy tényleg életerős ember így hirtelem meghaljon.... és mégborzasztóbb, ahogy ebből hasznot akar húzni már nem is egy ember vagy cég vagy akármi.... annyira undorító

nem nyomulok tovább itten, pedig lenne még mit leírnom, de azt hiszem, most elmarad, majd írok holnap.... kívánom, hogy legyen mindenkinek egy kellemes hétvégéje, amikor végre ellazulhat..... sziasztok

Ma leadtam boritékban az exemnek a lakáskulcsot, amit a szakítása elött 2 nappal adott.... nem akart személyessen találkozni, pedig én szerettem volna.... így jártam.... és ezzel azt hiszem, végleg lezárult ez a történet is.... ezt azért hallgassátok meg... nagyon nagyon.... A mai napom a vizitdíjon való morgás, annak agyament alkalmazása feletti dühöngés jegyében telt amúgy, de most már nincs erőm leírni.... majd holnap, úgyis itthon fog enni a fene, ha csak nem jut eszembe jobb 5let....

addigi is mindenkienk jobb és szebb napot :)

Na, ma olyan sikeressen felboszantottak a rendelőben, hogy inkább nem is használok jelzőket, mert ki kellene moderálnom magam... Nem tudom, írtam-e, de lábamtörötten szenvedek itthon... és ezzel kapcsolatos az egész, pontosabban a táppénzes papírral... na majd holnap, ha ez az egész lefutott, mert persze 1 délelött semmire nem elég, leírom a történést... most úgyis csak nagyon indulatos lennék.... és nem a 300 pénz miatt, hanem az egész történés miatt.... gyakorlatilag az utolsó lett a beteg érdeke, most az orvosok azok, akikről szól a történet, az egész vizitdíj...

Lefexek, mert megint ideges leszek, és reggel a balesetin kell kezdenem, önhibámon kívűl...

folyt.köv.

Nem értem én ezt (se)... miért féltékeny mindenki?? Miért van az, hogy nem hiszi el valaki a párjának, hogy semmi megcsalatás nincs, sőt, még csak kósza gondolata se? Egyszerűen hihetetlen, hogy már egy kapcsolat úgy induljon, alapból féltékenység van....

Az exem veszett féltékeny volt (gondolom most is az), amit sose értettem meg... azt mondta, hogy inkább dugjak félre (fizikai kontakt), mint hogy valakivel lelki megcsalatás történjen.... kérdem én, akkor mit tehetek? Szakítsak meg minden kapcsolatot barátokkal, haverokkal, mindenkivel??? mondjuk ezt el is várta, és amilyen hülye voltam, majdnem teljes mértékben meg is tettem.... szerencsére nem sikerült.....

Amikor féltékeny vagy, megcsalod azt, aki miatt féltékeny lettél....

Képtelen vagyok a féltékenységre a szó klasszikus értelmében.... nagyon tudok félteni, nagyon tudok ideges lenni, hogy vajon most merre van, mit csinál.... de sose jut eszembe, hogy megcsal.... mert mire ez eszembe jut, már rég megtette..... és ez most vagy azt jelenti, hogy hülye vagyok, vagy azt, hogy kevés..... akit megcsalnak, az valszeg meg is érdemli.... de akkor a kérdés az, hogy ha én nem csalom meg, de ő féltékeny, akkor vajon mire gondol? Önmagából indul ki? Szerintem igen..... mert aki megcsalásra gondol, annak eszébe jutott, hogy mi lenne, ha megtenné...... de hagyjuk.... ennek így sok értelme nincs, csak egy a bizos, ha szerethetek, én szeretek, és akkor azt, akit választottam, aki engem választott, és ebbe a 2 fős felállásba nem fér be harmadik - legalábbis nálam.....

Ma egy ismerős kielemzett...... csak úgy kutyafuttában, és mivel nem igazán ismer, az eredmény érdekes lett: "atus a személyiséged jelentős része kedveli a szabadságot bármennyire is egy érzelmileg átható partnerre vágysz. Egyébként jelentős érzelmeket mozgósít meg nálad egy kapcsolat, ami nagyon intenzív, de az elszakadás fájdalmát is meg kell tapasztalnod..." "...Még nem tudom mire tanít ez téged, de látom, hogy erre is szüksége van a tudatalattidnak. Mondok valamit... az a partner, aki számodra mély és intenzív érzelmeket ad... mert ilyenre van szükséged... ezt az érzés vagy a hatalmas boldogságban kaphatod meg... vagy a hatalmas fájdalomban... melyiket könnyebb fenntartani hosszabb távon? Ezek miatt áldozatként érezheted magad..." "...olyan helyen jobban meg fogod ismerni, ahol nyüzsgés van... akár egy boltban is.... s ha nem keresed, aki hozzád való, akkor is rádtalál..."

Na, erre mit lehet mondani.... és meglepő módon igaznak érzem amit írt, bármennyire is nem akarom, hogy igaz legyen....

Ja igen, ma ismét "kosarat kaptam", hogy finoman fogalmazzak... egy biztos... nagyon-nagyon elegem van....

Azon jár az agyam, hogy 2 hetem van eldönteni, mit szeretnék inkább csinálni: dolgozni egy irodában, napi 8 órában normál üzemben, vagy menjek vissza futárkodni 12 órában, de akkor azt autóval.... mind a kettőnek megvan a maga előnye és hátránya.... kihívás, hogy az irodában dolgozzak, mert ott van merre továbblépnem, és az önéletrajzomnak se ártana egy kis upgrade, viszont pénzben éppen hogy van, míg a futárkodás egy elég kellemes pénz, és mivel a beosztás olyan, még csak elcseszni se nagyon lehet, ráadásul egész nap megyek, bömböl a zene, és laza az egész..... de a fejemhez vágták, hogy "az én koromban" (fuck off) csak ne nagyon futárkodjak, mert az nem pálya.... ami mondjuk igaz is, mert nem egy nyugdíjas állás, de ugye jelenleg a túlélés a cél... és az is igaz, a túlélés egyik nagyon komoly megoldása pont az irodai meló + annak pozitív továbbfejlődési lehetősége... szóval szarban vagyok, hogy pontossaan fogalmazzak....

Holnap, vagyis ma felhívom az exet, hogy mit akar.... a fura az, hogy ha azt mondaná, aludjak ott, én egyből beleegyeznék, úgy, hogy még mindig fáj, amit tett pár hete.... mondom én, nem vagyok teljessen komplett.... el kell kezdenem dolgozni, mert ez az itthon punnyadás tényleg az agyamra ment....

Na, majd most azt álmodom, hogy milyen jó és okos és szép és sikeres vagyok, és ez ébredéskor felvidít :))) és tessék ezen nem röhögni, igenis komolyan ezt fogom álmodni :p

Megyek is, hogy el ne felejtsem, miről kell álmodnom ma éjjel/hajnalban... bye bye

Felmentem a videocsatira az elöbb, hogy kipróbáljam, müxik-e a cam... erre ott lelem a két volt exemet + azt, akinek mostanság csapom a szelet... és az, aki nem is olyan rég dobott, mert hogy túl sok vagyok neki, beír, hogy ugye tudom, ő szeret ám engem... meg hogy mikor megyek fel hozzá "gépet telepíteni".... mert úgyis van kulcsom, menjek bármikor.... tegnapelött meg, mikor mondtam neki, hogy átviszem az itt felejtett cuccát, és elhozom az enyémet tőle, és a kulcsokat is visszaadom, mereven elzárkózott a találkozástól.... most akkor mit akar??? kínozni????? annyira nem értek én már semmit :(((

Most úgy komolyan, miért örlődik az ember a múltja miatt, ha egyszer az is sok(k), ami még vár rá? Tudja, mi az, ami már végetért, de reménykedik, hogy mégse, közben azért próbálja a folytatást is összehozni... de egyszerre a kettő nem megy, nem mehet....

Le kellene nekem is zárni végképp a múltat, és felébredni, mert lehet, ezért nem sikerül a jelenem és a jövőmet is elbaszom.... a hülye agyammal olvasgatom még az exem naplóját, és kiváncsi vagyok, mi történik vele.... ez már perverz dolog..... sürgőssen tennem kell valamit, mert begolyózok.....

De most L, vár az ágy....

Volt már jobb napom is, de ezt nem panaszként mondom. A politika mint olyan, ma szerencsére nem idegesített fel, annál inkább a tehetetlenség, hogy szeretnék valakivel talizni, de nem jön össze, sok apró vacak dolog miatt.... amik mondjuk nem aprók és vacakok, viszont megkeserítik az életemet....

Néztem különben a híreket, és megint levontam a következtetést: pár ezer ember oly sok százezerét tudja megkeseríteni... és azt mondják, hogy mindezt az igazság jegyében teszik.... csak tudnám, honnan veszik, hogy mi az igaz.... valaki megáldotta őket a tisztánlátás képességével? Nézve a tévében a képeket, inkább hályog van a szemükön, ha azt gondolják, ez a megoldás....

Na de maradjak a saját kis életemnél, ugye az engem mégiscsak jobban izgat :)) Akivel nagyon kell(ene) most már taliznom, kicsit fél attól, hogy 120 km a távolság közöttünk... mert az milyen sok, és akkor mi is lesz velünk.... nos, lehet, hogy én vok hülye, de szerintem első lépésként a távolság leküzdhető, és ha ezt kibírja a kapcs, lehet gondolkodni a folytatáson.... én legalábbis most ezt érzem.... vagy naív vagyok? remélem nem..... ő nem olvassa ezt, nem is tudja, hogy írok ide, de ezt neki is elmondtam... az ember néha nagyon sokat felad azért, amit el akar érni..... és szerintem ez a lényeg, hogy tudjak adni, hogy adjak, mert akkor kapni is fogok... azt hiszem, meg kell próbálnom.... és meg is teszem

szép álmokat nektek - és nekem is :)

Nem tudom, írtam-e már, de irigy vagyok azokra, akik elutaztak ezen a hétvégén... én is azt szeretném tenni, de nem megy.... remélem mindenesetre, hogy nem járok úgy, mint tavaly, amikoris döbbenten néztem a tévét, hogy pár nemnormális mekkora felfordulást okoz....

Amúgy meg a melónapom jól sikerült, asszem, de ez még csak az első nap volt, majd kiderül, hogy a többi milyen lesz...

Már csak egy kérdés önmagamhoz: muszály szeretnem valakit ahhoz, hogy télleg boldog lehessek? vagy ezt csak bemesélem magamnak? nem tudom... vagyis azt hiszem, tudom.... csak félek, hogy megint elrontom....

szép (szebb) álmokat

Megismertem valakit, akit nagyon szeretnék jobban is megismerni... de amilyen az én formám, ez már most bonyolult.... nem elég, hogy tőlem 120 km távolságra él és dolgozik, még ő is bizonytalan abban, hogy "szabad-e belekezdeni".... de könyörgöm, ha nem próbáljuk meg, sose tudjuk meg....

most nézem ez egy tegnap éjszakai beírás, csak elfelejtettem "publikálni" :) most akkor pótlom...

Azon merengek, hogy jól el kellene utazni erre a négy napra, ami most közeledik... én is csak simán "magánügyben" lépnék le, mint a Sólyom, csakhogy én ezt komolyan is gondolom :) (bár ki tudja, lehet, hogy ő is komolyan gondolja, hogy csakazértse vesz részt egy olyan nemzeti ünnepen, mint ami jö, és ahol - elvileg - ő adja ki a parancsot a zászlófelvonásra.... tuti meló, legközelebb én is beküldöm a CV-met)

Szóval az jutott eszembe, hogy Ágasvárra kellene menni erre a négy napra... gyönyörű hely a Mátrában, túristaház a hegy majdnem tetején, szóval totális kikapcsolódás.... dolgoztam abban a túristaházban nagyon régen 4 és fél hónapot, és talán az volt életem legnyugisabb időszaka... most is üzemel, bár nehéz a kapcsolatot felvenni velük, de minden megoldható :) ha nem felejtem el, kapcsolok majd ide képet.... a gondom most csak egy: se igazán az anyagiak nem teszik lehetővé a túrát, se a törött lábam :((( de a nyáron megpróbálok legalább egy hétvégét újra eltölteni ott.....

na de most megyek, és alszok kicsit.....

Asszem nem szabad... most olvastam el a reggeli bejegyzését az ex kedvesnek... és olyat ír, hogy milyen jó, hogy ő még kellhet valakinek... és ezt úgy írja, mintha én szakítottam volna egyik pillanatról a másikra :( Mindegy, ezen már nem szabad rágódnom, mert csak belehülyülök...

Nemsokára indulok állásügyben, és elvileg már szerdán megyek egy próbanapra, ezt kell ma letisztázni :) még 3 hétig nem tudok autótvezetni, addig ebben a melóban ki tudom magam próbálni, ha bevállunk egymásnak, akkor van egy új munkahelyem, ha meg nem, akkor még mindig ott a futárkodás :)) ez se egyszerű, ha az embernek két munka közül kell választania, főleg akkor nem, ha amit csinálsz az is tetszik, és az új, amit felkínáltak az is bejön, főleg hogy egy kihívás is egyben... a pénz nem dominál, mert nagy különbség nincs a fizetésben, apróságok döntenek majd végül.....

Na megyek is..... az exet meg megpróbálom elfelejteni...

Elgondolkodtam ma, hogy vajon normális dolog e az, hogy még mindíg nyűglődök a régi kapcsolatom miatt, aki még augusztusban szakított, nagyon nem egyszerű történések végkifejleteként (igaz, a szakítás végül február elején záródott le), és hogy még mindig fáj az a próbálkozás, ami 2 hete ért véget... próbálkozást írtam, mert így visszatekintve több nem lett belőle, bármennyire is szerettem volna.... olyan hülyén érzem magam, hogy az hihetetlen... tényleg nem tudom a következő lépést....

Amúgy meg izgalmas holnapi történéseknek nézek elébe... melóügyben megyek megbeszélésre... nem tudom, mi lesz a végkifejlet, de egy biztos, gyorsan döntenem kell, hogy hogyan tovább.... melóm lesz még akkor is, ha a  holnapi nem jön össze, de mivel most nagyon bizonytalan vok, nem tudom mi lesz....

Látszik, hogy a vasárnap nem egy jó nap.... semmi értelmes nem jutott eszembe.....

U.i.: kezdem unni a közeledő hosszú hétvégére indított hisztit... úgy döntöttem, max a sarki kocsmáig vok hajlandó elmenni, az még elvileg nyugis útvonal... még jó, hogy addig tuti nem kezdek melózni... szép álmokat mindenkinek - vagy kellemes napot...

Kicsit feldobódtam ma, de rá kellett jöjjek, elkapkodtam ismét.... nem is tudom, mire számítotam.... se szebb, se okosabb nem lettem, miért is pont most találnám meg, aki "esély" arra, hogy végre megtaláljam magam..... nem vesztem el, de mintha nem is lennék jelen... vagy most a sör beszél belőlem? nem hiszem.... lassan berugni se tudok, úgy tűnik.... na elteszem magam holnapra, aztán meditálok, hétfőn mit lépjek... mert lassan úgy érzem,  egyetlen esélyem az, ha mostantól csak magamra gondolok, senki másra...

Hogy finoman fogalmazzak, ez beszarás... 1 év börtön 2 évre felfüggesztve hóvirág szedésért.... nem értem én ezt.... illegális szoftverért 1-3 év jár, meg ki tudja még.... miközben milliókat simán el lehet tapsolni büntetlenül.... pontosítok, pl 1 év a sitten (ha van elég sok pénzed, az se lehet nagyon gáz), utánna pár év háziőrizet (internet gondolom van, a többi megoldható, ismétlem, ha van elég pénzed), és végül vagy elévül az ügy, vagy felmentenek, vagy kapsz 5-6 évet, amit addigra le is tudtál.... most ez így normális? Mp3 letöltőket hajkurásznak és ítélnek el, hóvirágért jogerős egy évet adnak, aztán azt látom, hogy milliárdok mennek szanaszéjjel :( kicsit szétszórt vagyok, de ha holnap elolvasom, és nem értem meg, amit írtam, majd kiegészítem :))

Amúgy meg érdekessen alakulnak dolgaim..... lábamról gipsz lejött, ez a jó, kaptam lébpárnás bokaakármit, ez legalább fürdéshez levehető, tehát eddig jó.... viszont melóügyben kicsit elakadtam... az elöző helyen várnak vissza, baromi rendes volt a főnök is, meg mindenki, tartják a helyem, de megkerestek egy másik munkával, ami pénzben ugyan az, de ugye nem a pénz a minden (viszont baromira szükségem van rá)....

Alszok rá egyet, hátha okossat álmodok........

U.i.: annyira hiányzik a kedves... nem is értem... de remélem, neki jobb így, hisz ő akarta ezt...