Elgondolkodtam ma, hogy vajon normális dolog e az, hogy még mindíg nyűglődök a régi kapcsolatom miatt, aki még augusztusban szakított, nagyon nem egyszerű történések végkifejleteként (igaz, a szakítás végül február elején záródott le), és hogy még mindig fáj az a próbálkozás, ami 2 hete ért véget... próbálkozást írtam, mert így visszatekintve több nem lett belőle, bármennyire is szerettem volna.... olyan hülyén érzem magam, hogy az hihetetlen... tényleg nem tudom a következő lépést....

Amúgy meg izgalmas holnapi történéseknek nézek elébe... melóügyben megyek megbeszélésre... nem tudom, mi lesz a végkifejlet, de egy biztos, gyorsan döntenem kell, hogy hogyan tovább.... melóm lesz még akkor is, ha a  holnapi nem jön össze, de mivel most nagyon bizonytalan vok, nem tudom mi lesz....

Látszik, hogy a vasárnap nem egy jó nap.... semmi értelmes nem jutott eszembe.....

U.i.: kezdem unni a közeledő hosszú hétvégére indított hisztit... úgy döntöttem, max a sarki kocsmáig vok hajlandó elmenni, az még elvileg nyugis útvonal... még jó, hogy addig tuti nem kezdek melózni... szép álmokat mindenkinek - vagy kellemes napot...