Hülyeséget írtam címnek, elismerem.... de a kérdés állandóan felmerül, gondolom nem csak bennem.... vajon melyik is az, ami fontosabb, vagy hogy pontosabb legyek, melyikért teszünk meg többet?!
Sok válasz van, és szerintem senki nem tudja megmondani az igazat.... mert a kérdésre a válasz mindig az adott pillanatban igaz de akár már másnap is lehet tévedés.... nem csak a sexben, a szerelemben is tévedhet bárki.... csak vegyük példának a viszonzatlan szerelmet.... nekem senki ne akarja bemagyarázni, hogy az milyen jó, mennyi csodás mű született ebből az érzésből.... csak gondoljon minenki arra, hogy mennyi csodás mű születhetett volna, ha be is teljesül, tehát viszonzásra talál... a sex meg ugye.... aki gyakorolja, tudja, lehet az is nagyon nem jó, ne is részletezzük.....
Elmerengtem, hogy vajon mikor és hol is rontottam el a kapcsolataimat... nem írom le az eredményt, mert már így is azt mondja az az egy-két ember, aki olvas, hogy baromi depressziós, amit írok, de azért egy dolgot mondhatok: rohadt sok mindent úgy csesztem el, hogy azt hittem, nagyon jól csinálom... és csak hosszú, baromi hosszú idő elteltével döbbenek rá, hogy mit is csináltam nagyon rosszul...
Most pont ott tartok, hogy mivel félek, hogy egy igazi és nagy kapcsolathoz kevés vagyok, marad az alkalmi sex, mert ugye az is kell... és talán, egyszer, valamikor alkalmas vagy képes leszek újra szeretni, és tanulva a múltból, kevesebbet hibázni.... egy a bibi: ilyen hülye gondolkodással, amit most a magaménak tudhatok, már az alkalmi dugásig se jutok el, nemhogy a sexig vagy ne is mondjak mást.....
Irigyen figyelem, ahogy mások boldogan élnek együtt, és mivel képtelen vagyok arra, hogy ne vegyem észre, látom, hol vannak nagy buktatók a kapcsolatokban... a gond az, mindezeket azért veszem észre, mert én már elkövettem ezeket a hibákat! és veszettül fáj, hogy amikor én basztam el a dolgaimat, nem láttam, mit csinálok.... miért csak utólag jön rá mindenki, hogy hol is rontotta el???
Na, a mai panaszáradat kis részét leírtam..... furcsa, de annyira hiányzik, hogy valakivel ilyesmiket meg tudjak beszélni, de rájöttem, vagy egy analitikus az, aki engem végighallgatna (ő talán nem roppanna bele), vagy nem mondom el senkinek, mert felesleges megterhelni másokat ilyesmivel.... igaz, eszembe se jut most senki, akinek panaszkodhatnék.... és ez nem sértés a pár barátom felé, hanem csak egyszerűen képtelen lennék terhelni őket a hülyeségeimmel..... na megyek, és alszok.... végülis, holnap is lesz nap, és ugye, még megtörténhet, hogy összefutok azzal, akit nekem teremtettek..... (már ha létezik)....
